Érdekes könyv, nekem nagyon tetszik.Olvasmányos, és hitelesen adja elő a történetet egy 9 éves kisfiú szavaival, ami nem egyszerű feladat mert sok könyvön ami gyerekszemszögből íródostt valahogy érezni hogy ezt egy felnőtt írta, aki megpróbál a gyerek fejével gondolkodni.
A könyv bár a negyvenes években játszódik, aktuális üzenetet hordoz: adott egy minta család, ahol kívülről nézve minden rendben van, biztosan rengeteg csodás családi fénykép kerül a fényképalbumba, anya rászól a gyerekekre hogy ne beszéljenek egymással csúnyán, be kell tartani a házi illemszabályokat, csak épp a családtagok nem figyelnek egymásra. Bár anya rögtön rászól a lányukra ha a kislány az öccsét butának nevezi mégsem tűnik fel a családból senkinekl hogy 1 éven keresztül a kisfiú naponta 1-2 órára eltűnik a házból.Hiába tesz célzásokat merre jár, látszólag senkit nem érdekel, a nővére is simán elfogadja hogy csak egy képzelt barátról van szó, amikor öccse elkottyantja neki véletlenül a titkát.
A család apa munkáját tabuként kezeli, a táborról nem beszélnek így persze a gyerek egyre kíváncsibb lesz és saját maga keres magyarázatot, ami -nemcsak ebben az esetben-veszélyes lehet (gondoljunk bele hány témáról nem beszélünk a gyerekkel, legyen az drog, szex és milyen következményei lehetnekj ha a gyerek saját maga jár a dolog végére).
Meglepő hogy a kisfiú számára a koncentrációs tábor kívülről jó helynek tűnik, mert ott több gyerek van akik játszhatnak egymással, és úgy gondolja hogy a kerítés azért van hogy ő ne mehessen be, nem pedig azért hogy a táborban lévők ne jöhessenek ki...Mennyire sokféleképpen lehet látni ugyanazt a dolgot ha más szemszögből nézzük (a kisfiúnak az étel, a kényelmes ház természetes dolog, de mivel magányos és az új helyen nincsenek játszótársai így ő a kerítésen túli világban arra figyel fel hogy ott sok gyerek van).
A náci táborparancsnok fia és egy zsidó kisfiú közti barátság elképzelhetetlen lenne, de mindketten kirekesztettnek érzik magukat a saját világukban: a német kisfiú magányos, míg a zsidó kisfiú nem szeret a többiekkel lenni, és azért megy a kerítéshez hogy távolabb legyen tőlük...
A könyv nagyon olvasmányos, ráadásul már szinte az első oldaltól kezdve a levegőben lóg az elkerülhetetlen, nem tudjuk mi, de valami végzetes dolog felé tartanak az események és bár többször apró véletleneken múlik a cselekmény mégis éreztük hogy elkerülhetetlen a végkifejlet.
A koncentráció táborokban zajló borzalmakat nem részletezi a könyv, mégis Shmuel vékonyságán, zöld foltjain keresztül illetve Bruno (a német kisfiú) sorsán keresztül megrázó élményt hagy az olvasóban.
