Az első Cormoran Strike novella tetszett, így kíváncsian kezdtem bele a második kötetbe, igaz angolul.
Vegyes érzésekkel fejeztem be a selyemhernyót és egyenlőre nem akarok belekezdeni a harmadik novellába.
Valahogy vontatott, sok mellékszál fut és mindenki kivétel nélkül nyomorultul érzi magát, főleg a londoni irodalmi világ tagjai.Ráadásul sok helyen a cselekmény irreális, kapásból a botránykönyvben szereplő valós emberek egy szűk kör tagjai tehát kicsi az esély hogy a hétköznapi olvasó rájuk ismerne, Cormorannak is komoly gondot okoz a regényben kifigurázott emberek beazonosítása illetve hogy mit is leplezett le róluk az író.
Igaz a gyanusítottak kikérdezése izgalmas, vannak érdekes fordulatok, sőt a könyv közepétől valóban szinte letehetetlen mégis az utolsó oldalakat elolvasva az indíték és a bűntény kivitelezésének leírása irreálisnak és erőltetettnek tűnt...ugyanúgy mint a botránykönyv miatti nagy felbolydulás: sok hűhó semmiért.Azt hiszem egy jó krimiben nemcsak a nyomozásnak kell izgalmasnak lennie és a tettes személyének váratlannak: ugyanolyan fontos az indíték hihetősége is.
