Annak idején a moziplakát meg a cím tetszett.Fogalmam sem volt miről szól a film, de Julia Robertssel biztos jó lehet.
A filmet nem láttam (talán jobb is), de a könyvet alkalom adtán beszereztem és nagy érdeklődéssel elkezdtem olvasni.Furcsamód pont akkor, amikor nekem is lettek zűrjeim, melyek megoldásában ez a könyv sokat segített, szóval igazi sors könyv lett, amit lehet, hogy többször fogok még forgatni az életben...
Szóval a könyv önéletrajzi ihletésű (és ez nagyon nagy előnye, ettől hiteles), kissé humorosan megírt útkeresés.És sok sok kérdésben magunkra ismerünk (legalábbis én nagyon sok esetben magamra ismertem)....
A könyv nagy előnye, hogy a szerző senkit sem akar erre az útra csábítani, senkit sem akar meggyőzni a saját igazáról, csupán leírja, hogy neki mi működött, ő hogyan találta meg a saját belső békéjét, végül a saját boldogságát.Részben a vallásokból merít, és talán igaza van, hogy többféle vallás is ugyanarra az Isten közeli élményre törekszik, más kérdés, hogy meditáció vagy imádság útján és miért ne találhatnánk meg az Istenhez vezető utat a számunkra megfelelő módon?Azaz miért lenne egyik vallás jobb mint a másik?Illetve az indiai és a bali gondolkodásmódot is bemutatja, ami merőben különbözik a nyugati kultúrától.
Majd azt a kérdést is boncolgatja, hogy mennyiben kontrollálható, kiszámítható az életünk....A szerző kontroll mániás,komoly feszültséget okoz neki, ha kikerül a kezéből az irányítás, a könyv végére fogadja el, hogy nem lehet az élet minden percét megszervezni, megrendezni, el kell fogadni sokszor az ahogy esik úgy puffan történéseket is.Megjegyzem én is szerettem megszervezni életem minden mozzanatát, és a gyerekeim ébresztettek rá, hogy ez nem mindig megy (pl. délutáni altatások alkalmával, hiába fektettem le a gyerkőcöt, csak nem akart aludni, eleinte ilyenkor mindig azon aggódtam, hogy akkor délutánra nyűgös lesz, most már elfogadom, hogy vagy alszik vagy nem, majd lesz valahogy) ...
Visszatérve a hitelességre, olvastam egy kritikát a filmről, mely szerint a film nem hiteles, és ebben lehet valami.Tudniillik elolvasva az olaszországi gasztronómiai kalandozásokat, nehezen tudom elképzelni Julia Robertset amint tele pofára tömi magába a pizzát...vagy akár amint egy indiai Ashramban belső békéjét keresgéli...Arról nem beszélve, hogy a szerző gondolatait elég nehéz lehet filmen megjeleníteni, hiszen a könyvcselekménye nem túl mozgalmas...
