Miért is panaszkodunk?Folyton folyvást?Mert jó???
Az élet nem habostorta, szokták mondani, de azért lehet a jó oldalát is nézni.Csak ha ezt mondja valaki, annak nekiesnek...
Szóval a hoxán olvastam legutóbb egy cikket, és bár írója biztos viccesnek szánta, nekem egy kicsit az jött le az egészből, hogy önbizalomhiányáért éppen az anyaságot okolja...(http://www.hoxa.hu/?p1=cikk&p2=4320).Mert ugye ott a csiri viri celeb élet és senki nem beszél arról milyen nehéz anyának lenni...Ennyi erővel azon is problémázhatnánk, hogy nekem miért nincs olyan izomzatunk mint Rubint Rékának és miért nem dagik a celebek.Mert nekik ugye csillogni kell, ezt várják el tőlük.Persze nekik se habostorta az élet: diéták, edzések, plasztikai beavatkozások és az örök mosoly, elvégre nem mehetnek be a média világába azzal, hogy de szar kedvem van és rühellem az egész életet...És persze azt mondják amit elvárnak tőlük.
Szóval a cikk másik problémája, a sok gyereknevelési tanács (komoly üzletág épül erre, elvégre a gyerekre mindig költ az ember), hát igen, de még mindig jobb, hogy több a kéretlen tanács, mintha egyáltalán nem lenne info, nem?Nekem gyerekkoromban mondták, hogy azért van a 2 füled, hogy elengedd mellette a hülyeségeket...
Szóval egészséges önbizalommal fel sem merül bennem legalábbis, hogy hogy lehetnék tökéletes anya, vagy az vagyok e egyáltalán...
De a cikk írójának a gyerekei ha majd elolvassák ezt a cikket, lehet elgondolkodnak rajta, ha ekkora nyűg vagyok anyunak, akkor minek szült meg?Mert szép szép a mártír szerep (én mennyit szenvedek érted), csak tisztességtelen játék azzal szemben aki sosem kért mártírkodást, ráadásul a mi akaratunkból jött a világra...
