"„Van egy nagyon rosszul értelmezett családcentrikusság itthon, és egy rosszul értelmezett felfogás a nőiségről. Sokak számára még mindig az az igazi nő, aki otthon ül a gyerekkel. Sok magyar nő pedig szeret is így élni, és elvárja, hogy a partnere teremtse meg neki a biztonságot. Ennek ellenére a válások aránya mégis 50 százalék fölött van, ami szintén jelzi, hogy nem biztos, hogy annyira működőképes ez a felállás” – mondta Nagy Beáta, a Budapesti Corvinus Egyetem Szociológia és Társadalompolitika Intézetének docense."

1. Hányan tehetik meg, hogy otthon maradnak?Kevesen.Vajon ők válnak el? Szerintem a válások száma azárt nő, mert kevesebb energia jut a családi életre, ha az asszony otthon van, akkor legalább ő jobban összetartja a családot, míg ha mindkét fél dolgozik, akkor egyiküknek sem jut energiája, ideje a családra...  A másik esetleges oka a magas válási statisztikának a  mai felfogásban keresendő: mindig lehet jobbat kapni, megoldás keresés helyett egyszerűbb a partnert lecserélni.

"Belehalnak a hímsovinizmusba a férfiak

„További veszély, hogy ha a család eltartásának egész terhét a férfiakra toljuk, akkor megnöveljük a rájuk nehezedő stresszt. Márpedig a magyar középkorú férfiaknál igen magas a stressz okozta halálozási arány.” "

A stresszt egy rendezett családi háttér csökkentheti, sőt sokan a gyermekük születése után figyelnek jobban oda az egészségükre, hiszen mindenki szeretné látni az unokáit.

Ráadásul kevesebbet stresszel az apuka, ha tudja, hogy a gyermeki jó kezekben vannak (nem kap váratlan hívást, hogy drágám menj te a gyerekért a bölcsibe, sajna a dugó miatt én nem érek oda), és otthon egy mosolygós asszony fogadja.

A stressz oka nem a család fenntartása, hanem ebben a gazdasági helyzetben a család fenntartása,tehát a gazdasági körülményeken kellene változtatni.

"De persze másképpen is lehet ezt. Például úgy, mint Amerikában. Az azonban, hogy náluk pár hónapon belül az összes foglalkoztatott több mint fele nő lesz [1] nem pusztán a gazdasági válságnak köszönhető, hanem több folyamat együttes eredménye, mondta Nagy Beáta.

A hatvanas évekig az volt a bevett felállás, hogy apa dolgozik, anya pedig otthon ül és ellátja a házimunkát és a gyerekeket. A '60-as évektől meginduló folyamatok azonban, mint például a szolgáltató szektor egyre dominánsabbá válása, elkezdték arra ösztönözni a nőket, hogy munkába álljanak. Egyre több olyan állás jött létre, amit nők is betölthettek, sőt elsősorban nők töltötték be. Az OECD-országokban egyre nőtt az iskolázottsági színvonal, jelenleg ezekben az országokban a felsőoktatásban résztvevők többsége nő. A sokarcú feminista mozgalmak is az 1960-as évektől bontakoztak ki egyre intenzívebben, amelyek hatására megváltoztak a nőkkel szembeni kulturális elvárások, lazultak a patriarchális normák. Így ezekkel a folyamatokkal párhuzamosan egyre több nő dolgozott a munkaerőpiacon, és egyre többen nem anyagi kényszerből, hanem azért, mert fontossá vált az önmegvalósítás és az anyagi függetlenség."

Valóban, a 70es években születettek generációját a nagyszülők nevelték fel, ami nem feltétlen szerencsés.De mivel a nyugdíkorhatárt megemelték, illetve a legtöbb esetben a nagyszülőktávol laknak, így rájuk már nem lehet számítani a gyermeknevelésben.

"Annyira nem rózsás a helyzet

A válság tehát maximum csak egy újabb lökést adott az 1960-as évek óta érő folyamatoknak. Ilyen lökés volt, hogy az építő- és az autóiparban mentek végbe a legnagyobb elbocsátások, ahol a dolgozók többsége férfi. Sok, csak a férfi jövedelméből élő családnál pedig most az eddig eltartott nőknek is munkába kellett állni, ha a férjek jövedelmét a recesszió visszavágta.

Persze azért annyira nem rózsás a helyzet Nagy Beáta szerint, hiszen a kutatások még mindig azt mutatják, hogy a vezetők között többségben vannak a férfiak Amerikában is, a legtöbb ugyanolyan pozícióban pedig a nők alulfizetettek a férfiakhoz képest. Nemzetközi viszonylatban továbbá az is jellemző, hogy a nők a foglalkoztatottakon belüli arányaikhoz viszonyítva még mindig az alacsonyabb képzettséget igénylő munkákat [2] töltik inkább be."

Talán azért magasabb a férfiak fizetése, mivel a jelenlegi vállalati rendszerek alapvetően férficentrikusak, azaz a férfiak gondolkodás ideálisabb a jelenlegi rendszerben.Mivel az a konzervatív természet a nőket áldotta meg a szülés és a szoptatás képességével, így kézenfekvő, hogy a nők "esnek" ki a munkából a gyermek születésekor, illetve már előtte is vizsgálatokra kell járni, majd később a gyermek nevelésekor, illetve ha beteg a gyermek, stb.

"Számokba fojtva

Magyarországon azonban nem változott a helyzet. 2009 harmadik negyedévében 45,8 százalék volt a nők aránya az összes foglalkoztatott között, míg a válság elején, 2008 őszén ez az arány még 45,9 százalék volt. Az összes magyarországi munkavállalókorú nő 50,6 százaléka dolgozott 2008-ban. A régióban nálunk a legalacsonyabb ez az arány, egész Európában pedig a mienk a harmadik legrosszabb mutató (Málta 37,4, Olaszország 47,8 százalékos adattal bír).

Az összes munkavállaló korú nő (15-64 év) hány százaléka volt foglalkoztatott
Ország	Év
	2006	2007	2008
Uniós átlag (27 ország)	57,3	58,3	59,1
Magyarország	51,1	50,9	50,6
Szlovénia	61,8	62,6	64,2
Szlovákia	51,9	53	54,6
Lengyelország	48,2	50,6	52,4
Csehország	56,8	57,3	57,6
Németország	62,6	64	65,4
Svédország	70,7	71,8	71,8
Dánia	73,4	73,2	74,3
Egyesült Államok	66,1	65,9	65,5
forrás: Eurostat

Az európai átlaghoz képest a magyarországi nők foglalkoztatottsága 9 százalékponttal alacsonyabb, és csökkenő trendet mutat, míg az Európai Unió egészében nemcsak magasabb ez az arány, de folyamatosan növekszik is.

Nagy Beáta szerint azonban az, hogy az összes magyarországi foglalkoztatottnak csak 45 százaléka nő, annak is köszönhető, hogy nálunk a férfiak foglalkoztatottsága is alacsony, vagyis ilyen szempontból nézve annyira azért nem vagyunk elmaradva a nemzetközi átlagtól, csak nálunk a férfiak is drámaian kevesen dolgoznak – legalábbis a munkaügyi nyilvántartások szerint. A férfiak 63 százalékos foglalkoztatási adata kiugróan alacsony, abszolút sereghajtók vagyunk, több nem uniós tag is megelőz bennünket.

Az összes munkavállaló korú férfi (15-64 év) hány százaléka volt foglalkoztatott
Ország	Év
	2006	2007	2008
Uniós átlag (27 ország)	71,6	72,5	72,8
Magyarország	63,8	64	63
Szlovénia	71,1	72,7	72,7
Szlovákia	67	68,4	70
Lengyelország	60,9	63,6	66,3
Csehország	73,7	74,8	75,4
Németország	72,8	74,7	75,9
Svédország	75,7	76,5	76,7
Dánia	81,2	81	81,9
Egyesült Államok	78,1	77,8	76,4
forrás: Eurostat

Konzervatívak vagyunk, de jó ez így a magyar nőnek

Az, hogy európai viszonylatban, vagy akár Amerikához viszonyítva alacsonyabb nálunk a nők foglalkoztatottsága, számos tényezőre vezethető vissza. Először is, a jóléti rendszerünk például összehasonlíthatatlan az amerikaival, ahol maximum 12 hétre lehet fizetetlen szülési szabadságra menni, tehát az állam semmilyen gyermekvállalással kapcsolatos költséget nem fizet. Mégis nagyobb az amerikai nők foglalkoztatottsága és a termékenysége, mondta a Corvinus Egyetem docense, mivel nagyon rugalmasan lehet ki-, illetve visszakerülni is a munkaerőpiacra, ahol nagyon könnyű gyerekfelügyeletre is embert találni, és a részmunkaidős foglalkoztatás is elég kiterjedt.

Nyugat-Európában, de főként a skandináv államokban pedig iszonyatos pénzeket költ a jóléti állam gyermekintézményekre, amelyek támogatását nálunk az elmúlt években szinte csak csökkentették. Vagyis például a skandináv nőknek a gyermekvállalás miatt nem kell évekre kiesniük a munkaerőpiacról.

A másik ok, ami miatt itthon kevés nő dolgozik, hogy Magyarország a nemzetközi attitűdvizsgálatok alapján az egyik legkonzervatívabbak közé sorolható a nemi szerepekhez való hozzáállásában. Ez a konzervatív szemlélet a rendszerváltással párhuzamosan megerősödött, de az előzménye már ott volt az 1967-ben bevezetett gyesben. Tehát a szocialista nőpolitikában is tetten érhető volt a konzervativizmus. Ma ezt a magyar nők nem teszik szóvá, úgy tűnik, jó ez nekik így. Az attitűdjeik szerint kiemelten fontos a család, sokan elsősorban a családban, anyaként szeretnék a női szerepeiket megélni. Többen is úgy gondolják, hogy inkább vállalnak és gondoznak gyereket, semmint a munkaerőpiacon dolgozzanak, mondta Nagy Beáta."

Miután dogloztam multinál napi 9-10 órában évekig, most pedig 2 gyermeket nevelek itthon, van összehasonlítási alapom.A gyermeknevelés 24 órás napi készenlétet jelent, a munka "csak" napi 8-12 órát, és kevésbé fizetnek meg érte, ha a cikkben lent említett jóléti állami juttatásokat nézzük.Amerikában egyébként kevesebb adót kell fizetni.Tehát az eddig befizetett adókból, járulékokból szerintem nem tekinthetők a gyermeknevelési juttatások luxusnak.Esetleg el kellene arra a szinte jutni, hogy az átlagkeresetből juttatások nélkül is félre lehessen annyit tenni, ami a gyermeknevelés 2-3 évére elegendő.

"Bezzeg a szlovének

A rosszul értelmezett családcentrikusságból aztán rossz állami szabályozás következik. A jelenlegi gyes akár azt is ösztönözheti, hogy a nők úgy szüljenek gyereket, hogy egy percig nem dolgoztak. Nulla munkatapasztalat nélkül, 3-4 év otthon eltöltött év után, alacsony képzettséggel pedig szinte lehetetlen bekerülni a munkaerőpiacra. A szlovénoknál például csak egy évig fizet az állam gyermekellátást a szülőknek, és bevezették az apaheteket is, vagyis az apáknak is otthon kell maradni a gyerekkel. Az ilyen intézkedésekkel nagymértékben ösztönzik a nő foglalkoztatottságát, és a munkaadó is tudja, hogy rövid időn belül újra számíthat az alkalmazottra."

így is csökken a születések száma, többek közt anyagi okok miatt, ha még azt is megszabják, hogy mikor szülhet egy nő, az nem fogja emelni a szülési kedvet, sőt...Aki egyébként korán szül, nyilván nem szülhet egész életében, tehát a bőkezű állami támogatások lejártával munkát kell keresnie.

"Nálunk az elhibázott családtámogatási rendszer mellett gyermekintézmények sincsenek. Jelenleg a bölcsődés korú gyerekek 10 százaléka jut állami férőhelyhez, pedig a barcelonai célkitűzés az lenne, hogy a 0 és 3 éves kor közötti gyerekek 33 százaléka tudjon jó minőségű, megfizethető árú bölcsödébe járni.

Budapesthez képest vidéken még kevesebb a bölcsőde és az óvoda, vagyis a családra hárul a gyermekfelügyelet, és ilyenkor „természetesen” a nőnek kell feláldoznia magát, hiszen úgyis kevesebbet keres mint a férfi, és biológiailag is így helyes, vélekedik a legtöbb család."

Ismerve a mai túlzsúfolt bölcsödei viszonyokat, én inkább saját magam nevelem a gyermekeim, ha módom van rá.A gyermeknevelés egyébként nem tekinthető önfeláldozásnak szerintem, meg kell mondjam én eddig több értelmét láttam a gyermeknevelésnek, mint a különböző vállalati céloknak.Ráadásul meggyőződésem, hogy a jó szülő-gyermek kapcsolat az együtt töltött időn,energián múlik, tehát ez a pár éves "befektetés" a jövőben megtérül.

"Legyen főállású anya

Sőt az Antall-kormány gyakorlatilag a főállású anyaságot akarta ösztönözni akkor, amikor bevezette a gyet-et, ami lehetővé teszi, hogy ha valaki legalább három gyereket szül, az otthon maradhasson amíg a legkisebb gyerek nyolcéves nem lesz. Ez egy nagyon rugalmatlan rendszer. Nagyvonalúnak tűnik, drága is, de valójában eltereli a női munkavállalókat a munkaerőpiactól, fejtette ki a Corvinus docense.

A főállású anyaság bevezetésével párhuzamosan a bölcsődék állami támogatását is megszüntették az 1990-es évek elején, és ennek közvetlen következménye volt a bölcsődék tömeges bezárása. Azóta lassan javulnak a tendenciák. A bölcsődék, óvodák működtetése, fenntartása elsősorban önkormányzati feladat, de nem mindegy, hogy az állam mennyire támogatja.

Több munka, több gyerek

És mindeközben azt hitték a törvényhozók, hogy ezekkel az intézkedésekkel ösztönzik a nők gyermekvállalását, azonban a magyar nők termékenysége mind az amerikaitól, mind az európai átlagtól elmarad, mondta Nagy Beáta.

Ugyanis a jelenlegi kutatások azt mutatják [3], hogy ahol magasabb a nők foglalkoztatottsága, ott nő a termékenységük is [4]. Több gyereket szülnek, mivel nem érzik magukat gazdaságilag kiszolgáltatottnak, tudják, ha esetleg úgy alakul, egyedül is fel tudnak nevelni egy gyereket, és a rugalmasabb szerepfelfogásnak köszönhetően a partnerükre is jobban számíthatnak. Az alábbi ábrán is jól látszik, hogy a magyarországi termékenység az OECD átlag alatt volt 2008-ban, míg az olyan magas női foglalkoztatottsággal rendelkező országokban mint Svédország, Dánia, az Egyesült Államok vagy Nagy-Britannia pedig fölötte."

Magyarországon ma 12 órás munkaidő mellett keres talán valaki annyit, hogy egyedül eltartsa a gyerekeket.És napi 12 óra munka mellett lehetetlen gyereket nevelni:  még ha a gyerek nem is lesz beteg, akkor is meg kell oldani valahogy a gyerek oviba/suliba szállítását.

A gyerek szemszögéből nézve pedig jobb a teljes család, ezért inkább a cslád megtartására kell törekedni, nem pedig az egyéni anyagi önállóságra.

"Eltékozoljuk a női potenciált

Ahhoz, hogy meginduljon a nők foglalkoztatottságnak növekedése itthon is, sokkal rugalmasabb munkavállalási lehetőség kellene. Meg kellene érteni a munkaadóknak, hogy a legtöbb munkát nem csak úgy lehet elvégezni, hogy az ember nyolctól ötig bent ül egy irodában. Nagyobb bizalom is kellene eziránt, mert jelenleg a munkáltatók nehezen hiszik el, hogy ha valaki otthonról, vagy távmunkában dolgozik, az valóban dolgozik, mondta Nagy Beáta.

Továbbá családbarát munkahelyekre lenne szükség, jóval több gyermekintézményre, sőt akár a vállalatok is biztosíthatnának a női és férfi dolgozóiknak gyerekfelügyeletet, illetve léphetnének a megoldás irányába. Az apákat is jobban be kellene vonni a gyerekellátásba, ami mögött ráadásul még gazdasági érv is van, hiszen ha a nők nem dolgoznak – akik között az OECD országokban már több a magasan képzett, mint a férfiak között, és hosszabb ideig is tanulnak – az a tehetségük és egy hatalmas tudás eltékozlása."

A női tehetség, tudás eltékozlásával nem értek egyet, hiszen a gyermeknevelés nem tart örökké. A fontos dolgok folyamatosan változnak életünk folyamán: fiatalon a szórakozásé a főszerep, aztán a karrierépítésé, otthonteremtésé, majd a gyermeknevelésé, aztán ismét a karrieré. Egyetértek azzal, hogy rugalmasabb munkalehetőségekre van szüksége.De a cikk száraz statisztikákra épül, és abból indul ki, hogy életünk egyetlen célja, hogy munkahelyen dolgozzunk (javítva a statisztikát).Úgy gondolom, az élet része a munka, de ez csupán eszköz arra, hogy otthont teremthessünk és jó családi háttérben felnevelhessük a gyermekeinket.Arról nem is beszélve, hogy kis hazánkban jelenleg nem munkaerőhiány, hanem munkaerő túltengés van, azaz magas a munkanélküliség...

Minden esetre az alábbi felhívás kiverte nálam a biztosítékot:ez az eltartás szó mindenképp negatívan hangzik, akkor nevezhetjük rabszolgamunkának is a házi munkát, amit az eltartott nő végez, nem?Sőt, csak a statisztikák javítása érdekében nem is kéne olyan sok nőnek szülni, hanem a béranyaság is munkahelyi státusz lehetne: fizetnének azért, hogy a nők egy része csak szüljön, aztán rögtön lehetne a gyerekeket valami bölcsőde szerű csecsemőotthonba dugni...az elavult családmodell helyett.Mit ne mondjak, rémisztő vízió, akkor inkább a konzervatív családra szavazok.

"Ha önt eddig eltartották, de most a válság (vagy akármi más miatt) dolgozni kezdett, és szívesen megosztaná a történetét velünk, írja meg erre a címre."