Ha problémamentes, jó kapcsolatokat akarunk, akkor soha.De az örök elhallgatásnak is ára van: az udvariaskodás megöli hosszú távon a közelebbi kapcsolatokat, ráadásul engem zavar is, ha sokáig hallgatom el az őszinte véleményemet.
Legutóbb az egyik kedves ismerősömnek válaszoltam óvatosan megfogalmazva véleményem, azóta nem reagált, de ennek is van előnye, életem fontosabb fordulópontjainál legalább nem kapok kéretlen negatív töltetű megjegyzéseket, ami ennyi esetben talán már nem is teljesen rosszindulat nélküli.Konkrétan saját rémsztorijait írta le, illetve általában, hogy milyen szar az élet.Végül is ezzel semmi baj nincs, ha így érez, csak az a gyanúm, hogy a családjának is ezt a végtelen életutálatot adja át, és szerintem nincs rosszabb dolog, mint kis gyerekeket ilyen életszemlélettel nevelni (legalábbis a gyerekek szemszögéből)....
