Azt hihetnénk, hogy a mai világban, a nagy szabadságban talán eljutottunk odáig, hogy mindenki azt tehet, illetve abban hihet amiben akar (persze azért a törvényeket, szabályokat figyelmbe véve) anélkül, hogy másokra erőszakolná a saját nézeteit, és persze rengeteg lehetőség is van. Nagy a konkurencia, komoly piac épült már az emberek boldogságának megteremtésére.Mindenki próbálja a saját útját népszerűsíteni, ami jó dolog, kivéve ha mások szapulásával teszi ezt, illeve fennen hirdeti hogy az övé az egyetlen üdvözítő út.És sajnos ezzel egyre több helyen találkozom. Nem tudom mások hogy vannak vele, engem taszít ha valaki úgy akar meggyőzni az álláspontjáról, hogy másokét szidalmazza, ahelyett, hogy saját nézőpontja előnyeit ecsetelné.
A másik dolog, amivel sajna szintén egyre többet találkozom, hogy gyakorlati szakemberek saját személyes meggyőződésből cselekszenek, szakmai okok helyett.A második gyerkőc születés előtt felelevenedtek bennem kislányom születésének körülményei (pedig igyekeztem elefelejteni őket), amikor is a helyi fődoki vagy fődoki helyettes kiselőadást tartott nekem arról, hogy hány nőt látott már szülni és csak én vagyok nyafka és igenis megszülöm a gyereket, ahelyett hogy önző módon császármetszést követelek.Mondta ezt akkor, amikor már több órája lórúgásnyi adag oxitocint pumpáltak belém, percenként jöttek a fájásaim, de a gyerkőc egy tapodtat sem mozdult lejjebb (nem illeszkedett be a szülőcsatornába).Végül császár lett (bár a doki fizikailag is mindent megtett, hogy a gyereket előrébb mozdítsa), és utána a doki annyit mondott, hogy nem az én hibám.Azóta utána olvastam kissé a témának: fájásgyengeség, nincs megfelelő méhösszehúzódás és a gyerkőc nem illeszkedik be a szülőcsatornába.Alkati dolog is lehet, ilyenkor csak császárral tud megszületni a gyermek.Ezt talán illett volna tudni a doktornak, igaz valószínűleg kevés esetben fordul elő ez a probléma.Ezek után olvastam a Szülés ahol én irányítok c. könyvet (bővebben lásd http://kismama357.blog.hu/2009/08/30/marie_f_mongan_szules_ahol_en_iranyitok) , melyben az író kedvesen kifejti, hogy faros fekvésű babánál, leálló vajúdásnál is az anya a hibás, mert hát a természetben ilyen nem fordulhat elő.A császármetszés pedig bűn a baba ellen, sose fogja kiheverni (én azzal születtem, mégis egész jól elvagyok, a ksilányom is kiegyensúlyozott, boldog gyerek).Csak kíváncsi lennék, hogy a kedves írónő mit mond annak a majdnem apukává lett emberkének, aki az anyát és a gyermeket is elveszti esetleg amiatt, mert nem végzik el a császármetszést???????Mellesleg császármetszésnél kevesebb oxigénhiányos baba születik.
A császár mellett a másik vesszőparipa a szoptatás, nem jó anya aki esetleg nem tud szoptatni.Én szerencsére tudtam, de nyilván vannak olyanok, akiknek nem megy.Attól ugyanolyan jó, sőt jobb lehet a kapcsolatuk a gyermekükkel, nem kellene azzal vádolni őket, hogy rossz anyák, meg hogy csak az anyatej az igazás egészsége táplálék a baba számára...
