Könyvkritikában dícsérték az indexen, így amikor alkalmam adódott rá, elolvastam.
Olvasmányos könyv és vannak benne hasznos ötletek de:
Camille egy Párizsban, jó körülmények közt élő nő, a családjával is jól megvan, csak kissé szürkék a hétköznapjai.A szkeptikus énem elsőre azt mondja hogy jó dolgában nem tudja hogy mit csináljon, illetve ha esetleg megélhetési gondjai lennének mindjárt lenne mivel lefoglalnia magát illetve akkor meg tudná becsülni a jelenlegi szuper életét.De lehet hogy a könyv eleve a jó modú, szuper életet élőknek szól.
A coachnak szerintem tanácsokat kéne adni és nem irányítani.Esetünkben Camille életmód váltása a coach irányításával úgy zajlik mintha egy projekt lenne: a kapott feladatokat határidőre teljesìti.Szerintem az életmód váltást nem lehet edzésterv szerűen véghezvinni.Az már tényleg abszurd hogy Camille szerelmes üzeneteit a férjének is a coach segít megfogalmazni.
Camille a coach utasításait követve karrierváltásba kezd, azonban munkahelyét, ahova egyébként visszavárják, úgy adja fel hogy leendő vállalkozásához még bank kölcsönt sem keresett, ìgy munka nélküliként döbben rá hogy nehéz bank kölcsönt szerezni.Ekkor neki esik a coachnak, hogy a coach tönkrevágta az életét.Ezek szerint a coach munkája kudarcba fulladt mert Camille új szemléletével sem látta be hogy a saját élete a saját felelőssége, a saját döntéseiért neki kell vállalni a következményeket, és hogy ő felel a saját boldogságáért.
A könyvnek abban igaza lehet hogy érdemes néha más szemszögből nézni a minden napokat, érdemes a rutinból 1-1 megszokottól eltérő dologgal kiszakadni (jó játék úgy végig menni a megszokott utcákon mintha először látnánk turistaként, jó rácsodálkozni a karácsonyi kivilágításra, a napfényre, stb.), érdemes olyan kollégákkal elbeszélgetni akikkel ritkán váltunk szót, stb.Meg persze a napi torna nem árt...
