Gondolkodtunk rajta, hogy mivel lehetne emlékezetessé tenni a kicsi számára a napot.Előtte való nap a hipermaketben 2 műanyag játékot is a kezébe nyomtunk, de egyik se tetszett neki, így az új játék ötletét elvetettük (amúgy is a műnyag játékok helyett szívesebben eljátszik a lakásban fellelhető dolgokkal: mézcsorgató, kis labda, műanyagtálkák, hűtőmágnesek, labda, dobozok, stb.).Könyve elég sok van, a múltkor kapott pár kis könyvet, időnként megnézegeti, de nem sok időt tölt velük...így maradt a kaja, tekintve, hogy enni nagyon szeret, mindent.Egyszer már kapott házi készítésű somlóit (kétszersült, tejsodóval + sűrű házi csokival (tej, kakaó cukor) leöntve, tejszínhabbal), gondoltuk örülni fog neki most is. Vacsora után a papa elkészítette a házi somlóit egy nagy tányérra, ezúttal piskótával. Letettük a pici elé egy fotó kedvéért, örömmel bele is nyúlt és...ahelyett hogy megkóstolta volna, szétkente a szőnyegen, majd a szőnyegről akarta a szájába tömni...így gyorsan el kellett távolítani a sütit a közeléből, a boldog szülinapot nótára már nem maradt idő.Amikor elkezdtünk enni, a gyerkőc 3 kiskanálnyit fogadott el, mivel vacsorára már teleette magát gyümölcsös túróval, de minket sem hagyott enni, mert folyton bele akart nyúlni a tányérba...
Szóval ennyit a neves alkalmakról és az alkalmakra szövögetett tervekről:)))
