Gyerekkoromban (uszkve 15-20 évvel ezelőtt) még kevesebb reklám és persze kevesebb "vásárolnivaló" volt, ráadásul családi hagyomány volt, hogy karácsonyra ruhákat kaptunk meg könyvet.A szülinapokra kaptunk inkább játékokat ajándékba, főleg olyanokat amikre már régóta vágytunk. És azoknak a dolgoknak tudtam örülni, talán a várakozás miatt is. Naponta elmentem az adott játékbolt kirakata mellett és néztem vágyakozva a kiszemelt játékot...És kifejezetten volt ebben a várakozásban valami jó...
Aztán később én is elkezdtem rendelni valamelyik kozmetikai cég katalógusából és eleinte kíváncsian vártam a csomagot, főleg a bizsukat...De amikor hónapról-hónapra egyre többet rendeltem (persze mindig csak azért mert újdonság, vagy épp le van akciózva, meg persze rögtön kell), elmúlt a varázs.Már nem izgatott nagyon mi van az épp aktuális rendelésemben, a bizsuk közül sem tetszett mindegyik a valóságban, már csak valami olyasmi hajtott a következő rendeléseknél, hogy hátha megint örülni fogok az új cuccoknak, de érdekesmód kinél többet rendeltem annál kevésbé örültem már a vásárlásaimnak.És persze annyi cuccot nem is használtam el, sok a szemétben végezte.
Régóta nem rendelek a katalógusokból semmit, sőt már a havi katalógusok sem érdekelnek.De mostanában eszembe jutott a moncsicsi.Kis koromban volt 1, nagyon szerettem, rákerestem az interneten és kiderült van még a hagyományoshoz hasonló.Mégsem rendeltem meg rögtön, szétnéztem még 1-2 játékboltban, az egyikben mutattak is 1 felöltöztetett példányt, már ott tartottam hogy megveszem (milyen ciki az eladó előtt, hogy nagyon keresek egy moncsicsit, ja de ez mégsem kell), de a pénztárnál letettem és kisétáltam. Végül többhetes hezitálás után az interneten rendeltem meg, és izgatottan vártam az érkezését.És tudtam neki örülni, nagyon, megint:)
Szóval azt hiszem annak idején a kozmetikai katalógustermékektől megcsömörlöttem, de ahelyett, hogy abbahagytam volna valami rejtélyes érzés egyre jobban hajtott,hogy csak azért is még több kell, hátha visszatér a vásárlás öröme.Holott az érzések ellenére, le kellett volna állni és esetleg használni a már felhalmozott termékeket.De persze a gyönyörű katalógus, a reklámok mind azt sugallják, hogy mennyivel boldogabb,szebb leszel ha megszerzed ezt és ezt, illetve valami olyan érzést közvetítenek, hogy muszáj, hogy nekem is legyen a reklámozott termékből.Holott a birtoklás, a megszerzés egy idő után eltelít, mint a túl sok édesség...de ennek ellenére az ördögi körből nehéz kiszállni...És az a legrosszabb ha valaki hitelt is felvesz rá, szerintem (szerencsére én azért odáig sose jutottam), és hónapokig, évekig törleszti annak az árát, aminek esetleg egy-2 percig ha örült...
