3 nap alatt befejeztem e könyvet, háát vegyes a véleményem.Vannak benne jó és elgondolkodtató részek, de összességében úgy gondolom nagyobb tehetség esetleg tapasztalat kell egy ilyen csak érzésekről szóló könyv megírásához.Ráadásul helyenként "tankönyvszagú" a mű, úgy értem, hogy érződik, hogy az író tankönyvből tanult sémákat alkalmaz, és ezek a részek teljesen kilógnak a könyvből.A könyv végéről annyit, nem tudom hogy mi a konklúzió, azaz miért is olvastam el 93 oldalnyi nyűglődést???
Persze az író mentségére legyen mondva, hogy nem könnyű érzéseket átvinni egy íráson keresztül, úgy hogy jelentősebb cselekmény nincs a műben.Illetve ami van, azt jelentéktelennek állítja be, néhol érthetetlenül is van leírva (legalábbis számomra), mintha helyenként keverednének az alanyok...
Ráadásul, bár gondolom egyetemista évei alatt mindenki önmarcangolja magát egy kicsit (akkor még van idő+energia töprengeni az élet nagy dolgain), én nem ismerek magamra ebben a könyvben egy picikét sem és ez komoly gond.Mivel a hangulatokról szóló jó könyvek egyik fő jellemzője, hogy az olvasó helyenként magára ismer a leírtakban, így átérzi az érzést.
