Amikor eljutottam a gyermekvállalás kezdeti szakaszába, lelkiismeretes leendő szülőként természetesen beszereztem pár kismamaújságot illetve jó pár kismamaságról szóló könyvet. Az újságok komoly cslódást jelentettek, mivel kivétel nélkül mindegyik arról szólt hogy hogyan vészeljük át ezt a szörnyű 9 hónapot: az elején folyamatos hányás, majd megnő a pocak, új nadrágok kellenek,majd jönnek a terhességi csíkok, a láb bedagad, az utolsó hónapok alatt pedig a bálnakorszakot kell átvészelni...Azonnal letettem az újságokat és utána se vettem egyet sem. mivel, egyrészt a fenti tünetek nem biztosak (de ha előrevetítik a 'kellemetlen' tüneteket akkor nő az esély), másrészt ha mégis pechünk van és némelyike bejön, akkor a riogatás nem segít az "átvészelés"ben. Arról nem beszélve hogy nem annyira különleges állapot ez, nagyanyáink idejében szerintem a nők 20-40 éves kora közt igen gyakori volt ez az állapot, tekintve hogy sok helyen 10 gyermek is született...Most meg már jó előre meg kell tervezni az 1 vagy max. 2 utód születését, azt a 9 hónapot az élet legnagyobb traumájának kell tekinteni, át kell valahogy vészelni ezt a szürnyű időszakot, főleg hogy nem férünk bele régi ruhadarabjainkba...Lehet nem véletlen csökken a születések száma? Sok nő így is fél a szüléstől, ezekkel a riogatásokkal max. még jobban el lehet őket tántorítani a gyermekvállalástól...Arról nem beszélve hogy igen, nyilván a gyermekvállalás szervezetünk átalakulásával jár, de ez a világ legtermészetesebb dolga, mint ahogy az öregedés is az (bár nehezen fogadjuk el), sőt a felnőtté válás is az (ennyi erővel sírhatnánk 16 éves korunkbeli alakunk, illetve életünk után és kesereghetnénk azon hogy az iskolásévek után dolgoznunk kell, és már nincs 3 hónap szabink évente)...
Minden esetre pozitívan tekintettem a 9 hónap elé, és szerencsére nem csalódtam. Nem voltak rosszul léteim, a 9 hónap alatt végig jógáztam, a 9 hónap nagy részében dolgoztam és végül is az előzetes védőnői jóslatok ellenére sem növekedett meg a súlyom drasztikusan (eleinte szedtem fel többet de a harmadik harmadban cserébe minimálisat-szóval nálam az átlag, miszerint az utolsó harmadban jópar kilo jön fel, nem jött be)...
Úgyhogy szerintem a pozitív hozzáállás fél siker, és inkább természetesnek tekinthető az a 9 hónap mint másállapotnak vagy tehernek (amúgy a kamaszkor alatt szerintem jóval jobban tombolnak a hormonok, mégsem foglalkozik vele a média, pedig érdekes lenne: hogy éljük túl a kamaszkort, több újságot lehetne kiadni a témában, biztos a Popcorn-van még ilyen újság?:)- helyett ezt nézegetnék a fiatalok:))))))))........
