Sajnos csak a bevezetőbe olvastam bele (polc.hu), melyben Norbi kifejti, hogy a kövér ember nem tehet arról, hogy kövér, elvégre minden kaját rá akarnak sózni, szegény emberek így ízlés manipuláltak, gyógyszerfüggők, stb. És persze a következő oldalakon jön, hogy Norbi módszere az üdvözítő út, és a zsírégető gyógyszerek mind undorító biznic, mert olyan ugye nem létezik.Ha jól tudom a fogyást elősegítő gyógyszereket is klinikai tesztek igazolják (csakúgy mint az Updatet), így Norbi igazán hihetne bennük (a könyv elején azt is kifejti, hogy más módszer is lehet üdvözítő, amennyiben tudományosan alátámasztott).
A múltkor a TVben kockacukrokat oldott fel kolában, nem tudom mit akart ezzel alátámásztani, de talán mindegy is...
Minden esetre a címből kiindulva, a kövér ember nem bűnös, de ezek szerint ízlés manipulált, tehát akkor a manipulálók (élelmiszergyártó cégek) a bűnösök.Sőt ők az ördög eszközei...
A másik oldalon meg olyan szívesen mondjuk, hogy az ember alakítja a saját sorsát.Akkor hogy is van ez?
Még a saját ételbevitelünket sem mi kontrolláljuk?Esetleg direkt belénk tömik az élelmiszercégek azt a sok kaját?Nem mi döntjük el mit veszünk meg és mit eszünk meg?Természetesen a gyümölcs, zöldség drága, de azért otthon is lehet főzni (igen, az otthoni kaja kevésbé hízlaló mint a menzai, már ha kevés zsírral főzünk), illetve csökkenteni lehet az édesség, nassok fogyasztását (mi pl. üdítőt nem iszunk, a teát cukor nélkül, chipset pedig ritkán eszünk).McDonaldsba havonta 2szer elmegyünk, sajna egy szerda délután azt láttam, hogy tömve van, kisgyerekesekkel.Úgy látszik ez a napi program.A mozgás is rajtunk múlik, sajna ahogy egyszer az Árkádban láttam hétvégén, kisgyerekeseknek ez a családi program, kirándulás, esetleg parkokban mozgás helyett.Amikor Pesten laktunk parkokba jártunk sportolni, most meg naponta sétálok a gyerekekkel és ha az idő engedi a kertben vagyok velük (olyankor én is mozgok).Persze így sem vagyok nádszál vékony, de legalább tartom a súlyom...meg a gyerekek ezt látják és ez sokat jelent.Az én szüleim nem nagyon vittek kirándulni, sportolni, sajna tornaórán mindig én voltam a legbénább, így utáltam az óra végi játékokat is (csoportverseny, gombfoci), a kötelező feladatok pedig rémálomnak tűntek.Emiatt már sportcipőt sem voltam hajlandó hordani, annyira rühelltem a sporttal kapcsolatos dolgokat.Szerencsére felnőtt koromban mégis megszerettem a mozgást, aerobikozni most sem szeretek, de jógázni, úszni, ping-pongozni, sétálni igen, és már bánom, hogy gyerekkoromban inkább a TV előtt ültem a kinti programok helyett...
