Hetek óta ígérgetik a tavaszt, hát engem a mai nap is inkább kora őszre emlékeztet...Persze előbb-utóbb csak kitavaszodik, minden esetre náthásan már nagyon várom, jól esne egy kis napfény. A gyerkőc is nehezebben viseli a bezártságot...
Meg persze hiányoznak a napi nagy séták, amikor is a szó szoros értelmében kiszellőztetem a fejem.
Persze lehet nem az időjárás a fő gond, hanem az, hogy olyan emberekkel kéne ismét felvennem a kapcsolatot, akiket szívem szerint sosem látnék, de legalább egyenlőre csak egy rövid ideig kell velük ismét érintkeznem.És mire rászántam magam arra a tetves telefonra, az illető nem veszi fel, kínos, a dolog tovább húzódik, mivel max. délután tudom csak hívni, amikor a párom lefoglalja a gyerkőcöt...Pedig már bíztam benne hogy túl leszek az egészen délutánra.
Na mindegy, biztos mindennek megvan a maga oka, és a fejlődésemet szolgálja, ha hihetünk a keleti filozófiákban (én hiszek benne)...
Na most már az eső is szakad de nem eshet örökké (asszem a hollóban hangzott ez el)...és holnapra remélhetőleg túl leszek az elintézendő ügyön is...
Always look on the bright side of life, du, dududud, dududu...
