Nem tudom miért, de nézem szombat esténként a kiválasztott c. showt, valami odaszögez a képernyő elé. A versenyzők produkciói kissé showszerűek, mivel a sztárvendégekkel dolgoznak együtt. A sztárvendégek néha túljátszák magukat (Bea folyamatosan remegtette a kezét), néha meg a higgadtságuk teszi hihetetlenné a produkciókat (Móni nyugodtan belelőtt a szögbelövővel az előadó kezébe, karjába és a produkció után azt mondta, arra gondolt hogy ez egy akciófilm és senkinek nem eshet baja, tehát előre tudta hogy senkinek nem esik baja).De a show számomra lebilincselő, nem nyúlkálok a távkapcsoló után (más műsoroknál ha vontatottabb rész van, akkor kapcsolgatok esetelg olvasgatok alatta) és izgatottan várom a produkciókat, és belemegyek a közös játékokba is (tettem kanalat a tévére, stb.), bár nem hiszek benne de hátha történik valami.Igaz lehet ahhoz hogy történjen valami hinnem kéne a mentalitásban.
Hogy miért nem hiszek ezekben a dolgokban? Félek attól. hogy mi van, ha valaki valóban televízíón keresztül meg tud hajlítani egy kanalat. Mert ha így van, akkor lehet mások gondolatai fölött is hatalma van, és nem túl kellemes érzés arra gondolni hogy akaratomon kívül irányíthat valaki. Azt hiszem hipnózisnak sem vetném alá magam, pontosan emiatt.
Egyszer volt egy igen kellemetlen élményem, már csak homályosan emlékszem rá, mivel az ilyen eseteket igyekszem elfelejteni.Egy kamaraszínházban mentem el egy 'alternatív' perfomance szerű műsorra. A színész gnóm volt (csúnya dolog ilyet mondani de tény): alacsonyabb is volt, az egyik válla lejjebb volt mint a másik és az arca rémisztően ronda volt, de nagyon értelmes volt a szeme. Az előadás folyamán kihívott embereket a színpadra, és különböző dolgokat művelt velük. Engem is kihívott (talán megérezte fizikai iszonyomat) muszáj volt kimennem. Maga mellé állított, le kellett hunynom a szemem, aztán megpuszilt. Szörnyű érzés volt, nem maga amit csinált, hanem a tudat hogy ki vagyok szolgáltatva neki, nem tudom mi fog történni, és mindez akaratom ellenére történik (nem igazán szeretek szerepelni, a középiskolában is iskolai jelenetekhez inkább forgatókönyvet írtam minthogy én játszak is benne). Persze amikor a helyemre mehettem végigvártam az előadást de soha többet nem mentem hasonló előadásokra és görcs van a gyomromban amikor a színészek kimennek a nézőtérre is (ez pedig manapság egyre nagyobb divat).
