Na ez az a könyv ami elég ellentmondásos számomra.
A történet leírása érdekfeszítő, az írás jó, nekem szinte letehetetlen volt a könyv.De maga a történet sajna elég nagy csalódás volt számomra, valahogy mást vártam.Ráadásul a szerző egy megtörtént esetre alapozza könyvét, a valódi eseményeket átélő személyek valódi neveit használja, de (bár leszögezi a könnyv végén) eltér a valódi tényektől, az általa leírt események csupán képzelete termékei.
Minden esetre az általa leírtakat én abban a korban elképzelhetetlennek tartom, ráadásul a főszereplő életben maradt asszonynak a regény állításával szemben lett gyermeke (ennek a történet szempontjából komoly jelentősége van), és a könyvben nem igazán találunk logikus magyarázatot a bűnbak ellen szóló bizonyítékokra, túl konkrétak ahhoz, hogy véletlen egybeesések legyenek.
A régmúlt bűntény titkaira az életben maradt asszony naplójából derül fény, mely nagyrészt az asszony lelki vívódásairól, illetve életének eseményeiről szól, melyek elvezetnek a tragédiához.Szerintem érdekes lett volna az eseményeket a többi szereplő szempontjából is bemutatni, így a szereplőket egyetlen személy szemén keresztül látjuk és bemutatásuk helyenként eléggé egyoldalúra (csak fekete vagy csak fehér) sikerült.
A régi történettel párhuzamosan követhetjük a szigetre küldött fényképésznő (egy újság küldi képeket készíteni az 1870es években elkövetett bűntett helyszínére) és társai konfliktusait (egy vitroláshajón mennek 5en: a fényképésznő a férjével és kislányával és a férje öccsével és annak barátnőjével). Lélektani thriller,így a feszültésg vibrál a levegőben, de ez esetben is egy személy, a fényképésznő démonjaival való küzdelmét követhetjük nyomon.
És ahogy várható, a konfliktus eredményeképpen az a személy hal meg, aki a legkevésbé tehet ezekről a konfliktusokról...
Elgondolkodtató könyv, számomra ez a történet (a fényképésznő története) is azt mutatja hogy sokszor magunknak találunk ki problémákat és közben a legfontosabb dolgokat hanyagoljuk el...
