Nem szoktam a gyermekem neveléséről írni, de mostanában egyre többször felmerül bennem egy olyan kérdés amely szerintem minden szülőt érint előbb vagy utóbb (és nem a hogyan cseréljük ki a pelenkát vagy egyéb gyakorlati dolgokra gondolok).
A kicsi most ért abba a korba hogy egyre inkább kezd önálló akarata lenni.Hogy mit értek ezalatt? Pl. nem feltétlen akar aludni a megszokott időben (eddig ha etetés után hasra tettük, általában elaludt) vagy esetleg késő este akar játszani (eddig ez egyszer fordult elő, szerintem fájhatott is valamije), és határozottan tiltakozik a késő éjjeli etetés ellen (ez az én 'hülyeségem' volt, hogy fél11kor még felkeltettem enni, és abban bíztam hogy így hajnali 5ig alszik, így a párom sem riad fel az éjszaka közepén az etetésre, de a gyerkőc este 8tól hajnali 2-3ig alszik, akkor gyorsan eszik, aztán visszaalszik reggel 8ig)... Egy dologra rájöttem, ha nagyon azt akarjuk hogy elaludjon és újra meg újra hasra tesszük, akkor csak azért sem fog elaludni. Jobb módszer, ha játszok vele egy kicsit és ha látom hogy elálmosodik akkor leteszem aludni, így adott esetben 5-10 perc múlva elalszik.
Erre többen mondták, hogyha mindig a gyermek igényeihez igazodunk akkor hisztis gyerek lesz, megtanulja majd hogy csak bömbölni kell és anyu-apu haptákba áll, mennyivel jobb módszer bőgni hagyni, egy idő után úgyis abbahagyja...Persze a modern álláspont az ellenkezőjét állítja, 1 éves kor allatt a baba ha sír, meg kell nyugtatni, mert ha sírni hagyjuk akkor úgy érzi magára hagyták (ebben szerintem lehet valami, pláne hogy nem tudjuk pontosan éppen miért sír). Arról nem beszélve hogy szerintem nagyon nehéz egy szülőnek tűrni hogy a babája sír, és nem tenni ellene semmit.
Meg az jutott az eszembe, hogy elképzelhető hogy pontosan akkor lesz hisztis a gyerek, ha nem törődnek vele megfelelően, hanem hagyják sírni. Elvégre akkor azt tanulja meg, hogy igenis bömbölnie kell ahhoz hogy elérjen valamit, vagy esetleg más ravasz módszerhez kell folyamodnia (pl. a gyerekek a boltban földhöz vágják magukat), és esetleg még így sem kapja meg a szülőtől a valódi figyelmet, max. vesznek neki egy játékot csak hogy abbahagyja már a cirkuszt. Viszont ha a gyermek érzi hogy a szülőnek fontos, hogy a szülő figyel rá és ott van ha szükséges, hogy a szülő a gyermekével töltött időt valóban neki szenteli, akkor feltehetően nincs szüksége arra hogy egész nap körülötte sündörögjenek.Mi ezt az elvet követjük, így ha a kicsi álmában felsír visszarakom a cumit a szájába, ha sír a kiságyában akkor kiveszem és játszom vele (ez egyre szórakoztatóbb nekem is ahogy a kicsi egyre interaktívabbá válik), és ha játék közben nyűgös akkor visszateszem a kiságyba. Talán ennek hatására a kicsi sok időt eltölt egyedül is (nézegeti a kezecskéit, játszik a lábával, esetleg a macijával), éjszaka ha látja hogy a papája alszik, igyekszik csendben enni, nem sikongat, stb. és reggel csendben van amíg fel nem ébredünk...
Kíváncsian várok hozzászólásokat a témához, bár tudom hogy nehéz nagykönyv szerint nevelni a gyermeket, a szülők legjobb ha az ösztöneikre hagyatkoznak...
